Azt hittem, hogy más vagy, de látom, hogy Te sem vagy semmivel jobb, mint a többi.....(N);)

nemleszhosszú.. :D

:/

Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt, a dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás, nem elemezhetünk ki mindent százszor hogy " Ki miatt? Miért? Hogyan?" alakultak így a dolgok. Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani: Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel..

Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak melletted...

Ma már nem hiszek, csak élek...

Lehet kicsit zűrösnek látszom..de az élet nem egy rózsaszín álom..

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Boldognak láttok hazug vigyorral a pofámon..

Azt mondod, sajnálod... Nem hitted, hogy megfordulok és azt mondom: Már túl késő bocsánatot kérni.. ;))

Ne bántsd meg azt, aki Téged szívből szeret,
Mert a szerető szív megbocsát, de soha nem feled.

Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb - és másokkal szemben is kíméletesebb - megőrizni a látszatot.

Nos hát akkor így végződött a történet, remélem megérted ha ezek után kerüllek..

Csak nézem az arcod..de nem ismerek rád..mintha nem is te lennél..mint ha nem is te volnál..

Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni..

Már megint én vagyok az, aki hallgat és tűr..

...nem kérek még több érzelmet...

Megkérdezted mi baj van.Mosolyogtam és mondtam ,h semmi.Ezután megfordultam és azt suttogtam minden..

A fenekemen maradok erre megtanított valaki, Hogy az, aki ugrál, az könnyebben elesik, A fene se érti, hogy miért maguknak keresik a bajt. Mondd, téged mi az ami hajt? Ami az érzékeny lelkedben annyi port felkavar, Komolyan nem zavar, de kezdem már unni, Mondd, miért nem lehet a szádat becsukni?De most annyira könnyű minden itt bent, hogy legszívesebben levenném az ingem, És ordítanám, ahogy kifér a torkomon: 'Hogy én másképpen gondolom..'

Bajnokok vesztesek mindkettő egyre megy, Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek, Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég, Hogy mások azt mondják micsoda egy szemét.Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb?Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek, Mert azt hitték rólad, hogy gyenge vagy ehhez, Hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kelessz. Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít, Te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit, Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít, És ott lesz a címlapon a formás kis popsid. Ha másnak születtél küzdj, amíg bele nem döglessz, Hátha elég erőd lesz, Ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned, Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned. Felkötöm magamat egy cérnaszálra, Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma, Ha kell, elmegyek innen nem leszek gyáva, Már jegyet váltottam az álomvilágba..

Belefáradtam már abba, hogy csak nekem kell pedálozni egy barátságért, meguntam, hogy én vagyok a lelki szemetes és elegem van abból, hogy olyanok lökik nekem a süket dumát, akiknek fogalmuk sincs arról milyen az élet kemény oldala...egyszer lökném az ilyeneket a pokolba, tíz perc után sírnának...és menekülnének onnan ahol én évekig éltem...



'- Egyenlőre nem tudom, hogy mi vagy, és ez zavar. - Hogy érted, hogy mi vagyok? - Úgy, hogy nem tudom mi vagy. Lehetőség vagy probléma?!'

Kiismerhetetlen, de megismerhető... határozottan határozatlan...szétszórt, de összetett... örökké változó.. változatlanul álmodozó...önmagát kereső... szabad, de ragaszkodó... zárkózott, de emberszerető... néha jó és néha rossz... nem hibátlan, de így "tökéletes"... csak egy egyszerű lány ...se több, se kevesebb...

Meglát. Megismer. Megkíván. Megszeret. Veled van. Érez. Tervez. Gondolkodik.Megszokja. Hozzánő. Veszekszik. Kibékül. Rájön. Nemérti. Veszekszik.Gondolkodik.Veszekszik. Nemérti. Szakít. Kibékül. Rájön. Szomorkodik. Kibékül.Megszokja.Veszekszik-veszekszik-veszekszik. Szakít. Kinevet. Kibékül. Azthiszi.Veszekszik. Megaláz. Szakit. Rájön. Szeret.Elkésik. Végetér.

Ebben a világban már nem találom a helyemet,
lassan az emberek elfelejtik a nevemet,
szeretet hiányom van nem kapok már eleget,
sokan átvágtak és nem sorolok neveket,
szürke hétköznapok hétvégék vannak nálam,
család, barát ver át hát leesett állam,
szerintem jobb lett volna ha most nem élnék,
akik megakartak ölni szinte már elérték...

Nem kell helyettem döntened..
Nem kell megvédened..
Tudom, hogy amit teszek rossz..És egyszer még fájni fog.. De ez vagyok én..
Nem tudsz ezen változtatni, még akkor sem, ha ez fájdalmas, és rossz.. :)

‎Összetöri a szíved, mikor az emberek, akiket ismersz, olyan emberekké
válnak, akiket már csak ismertél. Hogy úgy kell sétálnod valaki mellett, mintha soha nem játszott volna fontos szerepet az életedben, holott régen órákig beszélgettetek telefonon, s most még csak egymás szemébe sem tudtok nézni, de a legjobban az töri össze a szíved, hogy észre kell venned, a jó dolgok megváltoznak, és te semmit sem tudsz ez ellen tenni... ://

Egyszer majd minden elmúlik... most csalódtam, de meg tudok bocsájtani, volt hogy szerettem, de elfeledtem, volt hogy sírtam, de letöröltem a könnyem, volt hogy elestem még is felkeltem... elmúlik a csalódás, a könny a fájdalom, de az emléke mélyen bevésődik...

Amíg van kiért erősnek maradni, addig tartom magam, de lassan elfogynak az emberek akikért érdemes erősnek lenni, nekem meg nem marad más minthogy feladjam. Feladjam mert már nem bírom a csalódások súlyát..

Úgy teszek, mint ha élnék, pedig csak egy baba vagyok, a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással, a távolba révedve lebénultan figyelek, s jöttödre porcelánszívem megremeg..

Soha többé nem megyek a szívem után már, egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár, amire vágyom miről álmodtam, minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban...

Hogy ki vagyok?A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod.A barátod, vagy az ellenséged.A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel.A szerelmed, aki mellett mindennap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd.A pillangók amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik.Hogy Neked ki voltam, vagyok, leszek, az csak rajtad áll...

'Ha kíváncsi vagy rám, miért nem tőlem kérded, és akkor nem is kéne a hátam mögött beszélned. Ha más szavát fogadod, és az enyémet meg nem, akkor szarok én is rá, pedig nem ezt érdemlem. Egyszer meg fogod látni, hogy mennyiszer tévedtél, utáltál engem, pedig akkor nem ismertél. Nem értem én ezt, miért kell ennek így lennie, csendben maradok, most már tovább kéne mennie. Azt mondod, hogy utálsz, mégis rólam beszélsz, azt mondod, hogy szeretsz, mégis mindig elmész...'

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..

Tudom nem azt várod tőlem, hogy én csak a rosszat mondjam, és nehéz elfogadni azt ami az utcán most van, és tudom sokkal könnyebb ha elfordítjuk a fejünk, de akkor mi lesz velünk, ha azok ellen megyünk akik mind fontosak nekünk?

Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek..

Játéknak használtatok ezt sosem feledem, de felnövök és majd én sakkozok veletek... ;)

Egyetlen szó megtud változtatni mindent, de van hogy pont azt az egy szót nem merjük kimondani.. :/

Elmegyek, én nem várok, azt hiszem világot látok.. Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell.. :)

Ne nézz hátra, mert valaki könnyen visszahúz.. :/

El kell fogadnod ez az élet, el kell fogadnom: Ebben élek..

Megkönnyebbült voltam, és büszke, hiszen nem látta, hogy miatta sírtam...♥

Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? és volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk marokkal mért üveggyöngy jutott? de lassan közeledik a hajnal.. lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. ő még biztos alszik.. neki van kiről álmodnia.. :)

Szép az élet, csak nem itt, nem most, és nem nekem..

'Most ülj ide mellém, csak egy kicsit...beszélgessük úgy, ahogyan régen tettük. De most nem hazudhatsz, ahogy akkor tetted, csak ülj ide mellém és töröld le a könnyem. Nem kell, nem akarom hogy szeress, bár életem vágya, hogy értem élj, de most ez nem számít. Most itt vagyunk mind ketten, csak TE és ÉN. És én már nem várok tőled semmit. Nekem elég hogy látlak, hogy itt vagy velem, még ha semmit sem érzel irántam. Kinevethetsz, azt sem bánom. Én mindent megpróbáltam, és mindenemet neked adtam, de neked ez is kevés volt. Nem baj, nem haragszom, sőt még a lélegzetem is
elakad, ahogy megszólalsz, ahogy hallom a hangodat.Köszönöm!
Menekülnék előled, de megnyugvást csak ölelésed nyújthat meggyötört lelkemnek, úgyhogy inkább ülök egyedül, és várok.' ♥

Miért volt jobb 'gyereknek' lenni? - minden pillanatot élveztünk - a csúnya szavakat, a napi 1 órás készülődést még csak nem is ismertük - ha valakivel haragban voltunk elég volt egy "naaaa" + szép szemek vagy a kis "béke" ujjunk - nem törte össze a szívünket senki sem - igaz barátaink voltak... - mindent megbecsültünk - minden napot mosollyal kezdtünk nem nyögéssel - távol állt tőlünk a rossz út választása - nem ismertük a világ problémáit amik mára egyre jobban sújtanak minket - az élet számunkra mesékből épült fel..

Rád bízom a lelkem, ha akarod éltesd, ha akarod öld meg.Rád bízom a testem, ha akarod öleld, ha akarod égesd el.Nem tudom, hol vagyok otthon.Menekülés, ez az én sorsom.Miért szaladok el, miért bújok el, szememet miért takarom el, körmeim miért vájom magamba, fejemet miért verem a falba?Ha így is ugyanúgy fáj? Mondd miért..Szeretném nem hinni, hogy félek, hogy lesz még más, egy másik élet. Kapaszkodnék, de kezeim bénák, felmásznék, de hiába küzdök. A mélység odalent vár.Mondd miért..Ne ébressz fel, túl késő már.. Süllyed alattam a mocsárra épült vár. Sose fájt, így sose fájt...Nem én tehetek róla, valami itt legmélyebben azt akarja, hogy folytassam, mert ezért tart még életben. Én kitépném magamból, mint az alkoholisták a kapszulát. Nem tudom, hogy hol keressem, de itt van belül és mindent lát.Fáj...Szeretném ha nem fájna, magától megtalálna az miután már nincs tovább. Nincs feszesebb és nincs lazább. Nem kértem, csak úgy kaptam, felhasználni nem tudtam, kifacsart és kiégetett, megásta sírom és eltemetett...Fáj...

Olyan szar az élet, hogy már csak nevetni tudok rajta.. :')

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, Felvenni a fejhallgatót, Lassú, Érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, Hol egyszerűen csak Az Élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel.Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, Soha Nincsen Soha..♥

♥

Ideje annak a kislánynak felnőni, aki voltam. Rájönni, hogy az élet nem egy tündérmese. Érezni a fájdalmat, megtapasztalni a csalódást. Élvezni az életet és számítani valakinek. Szerelembe esni, majd csalódni és felépülni. Újabb hibákat elkövetni. Nem nézni vissza a múltba, hanem előre tekinteni. Igen! A nagylányoknak méltóan kell viselni a felelősséget és az élet megnehezítőit. Bátran szembenézni a kihívásokkal és az ellenségekkel. Ez jelenti azt, hogy kész vagy másnak mutatni magad, mint amilyen valójában vagy, egy törékeny reménykedő kislány.

Életet nem kértem, de kaptam, köszönöm szépen
A sorsom nem kértem, de megkaptam, köszönöm szépen
De hol marad az, amit valójában kértem?
Nincs igazság, ez az én véleményem!

Hiába kérném, hagyjon el és ne gyötörjön már tovább
A lelkem eladtam, hogy enyém legyen és Ő itt van, nem ver át
Tombolva tépi láncát, ha feltámad álmából hirtelen
Hogy eljárja démoni táncát és ordítsa új dalát itt benn
A hang a fejemben…

A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik

Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik....

nemfélreérteni:D

Mikor nem tudod miért, de szarul érzed magad,
Mikor a félelmeid szállják meg az agyad
Mikor az élet a bajt zúdítja rád,
Úgy érzed ennyi volt, nincs tovább
Hullámok csapnak össze fejed felett,
Minden, mi volt, a múlt martaléka lett
Mikor kínodban a falat kaparod,
Könyörögni fogsz majd, hogy adjatok

Adjatok, adjatok, adjatok
Valamit, mert meghalok
Mindegy, csak hasson
Mindegy, csak hasson
Felrepítsen, aztán elaltasson
Mindegy, csak hasson
Mindegy, csak hasson
Bepörgessen, aztán lenyugtasson

A koldust kikerülöd, ha az utadba áll,
Zabálja azt, mit a szemétben talál
Aki maga sem tudja, hogy jutott ide,
Nincs lakása, családja, nincs hite
Megveted azt, aki már csak mámorra vár,
Hiszed, hogy amid van, neked annyi jár
Mint más, te is játszod, hogy vak vagyok,
Könyöröghet hiába, hogy adjatok

Éhség vagy élvezet
Téged milyen cél vezet?

http://www.youtube.com/watch?v=k9_3fYJSfOo
♥

Egyszer jó , egyszer nem, egyszer akarom, egyszer a hátam közepére se.. Van h várom és rajtaforgok és elveszek a gondolataimba.. de van h hm . . azt hiszem nincs de! Ez most nagyon sok, jelen pillanatba még én se értem magam..Pedig még ha más nem is de általában tudom mit miért teszek!De most FASZSETUDJA.. :/

2011. Haha, semmi nem változott, minden ugyanolyan szar, és az is marad.. (:
De a szilveszter jó volt. :) 'Írd be a jelszavad. -Melyiket? van vagy 20..' xDDD 'Kik vagytok ti valójában?' :DDD Szép volt. :D
Ezt is megéltük... :D 1 év és habi világvége... :D
Holnaptól leszokóban kéne lennem.. hát.. nem tudom :|
Hétfőn már suli..(Y) De jóó... még lehetne 1-2hét :D örülnék ^^

Sajnálom... :( De a tegnapi beszélgetésünk alapján, szerintem közelebb állunk már egymáshoz. Én nagyon szeretlek.♥ Csalódás.. ez vagyok én..(Y):/

Valaki engem akart, valakit én akartam, és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek...

Nem könnyű az embereket meggyőzni, hogy szemük helyett az eszükkel nézzék a világot...

http://www.youtube.com/watch?v=rI80nbpqA_Y ♥♥