Tárd ki a kapukat, ne zárkózz magadba, ami a szívemen, a számon ezt mindenki aggatja, hidd el nem üres az élet, csak ki kell tölteni, mint a pohárba pezsgőt csak ki kell tölteni. Évek telnek szabadon. Kell, de mégsem akarom, itt állok a garaton, úgy érzem ez egy maraton, nagyon telik az idő, végigér a homokóra pedig még nem rég játszottam lent homokozóban. A tűz lobog tovább és én csak keresem az utam, bár néha úgy tűnik, hogy ez egy flúgos futam, néha rothadó deszkán, néha edzett a célom, mára tudatosult bennem hogy ez lett célom. Tükröm-tükröm mondd meg, hogy mi lesz majd velem, mikor mondhatom egy fiúnak, hogy szívből szeretem, egyre inkább érzem, hogy fordul el a kulcs a zárban, álmomban én csak úszok az óceánban.
Legyen üdvözlött a világ, lenyeltem a mérgemet, nem lapozok át szívesen, de felejtem az éveket. Mindenki félremegy a nagy egyenes úton, pedig egyszerű a választás csak tereltem a lényeget, mivel méreget a többség, aki tudatlan, tudat alatt érzem, hogy megakadok az utamban. Furcsállom, hogy ez lettem, minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elveszek, de ami a szívemből szól, azt nem dönti meg egy mese, ha 100 istenről szól, én még ott leszek a srácoknak, akik szeretnek, ott leszek a szívetekhez közel álló szerepnek. Higgyétek el hogy szép az álom varázsa, szép a világ, ha megvan az életetek parázsa, de furcsa hogy ez lettem, minden másnapra jut egy olyan gondolat, hogy úgy érzem elvesztem.
Kicsit nehéz erről beszélni a dolgokat magamban átlapozni, visszanézni, hogy lehet ezt ennyire elcseszni, de most már megtörtént, vissza én már nem nézek, szemed csillogására, én örökké emlékszem, a sírás kerülget, mikor én rád gondolok, de próbálom elfojtani nem mutatni, így erősebbnek látszom, be kell vallanom beszari voltam és még az is vagyok, én ettől függetlenül nem változok. Hidd el, szeretlek, remélem, emlékszel még, erre minden sorom szerelemmel van megkövezve, bár minden érintés minden szó ez ami… az érzéssel kimondott szó, felnézek az égre, látom itt még mindennek nincs vége, nem mondhatom azt, hogy minden megérte, haladnom kell tovább, ennek mind a ketten tudjuk okát, hogy ne tornázzuk el egymás idegzeti fokát..

Lehet hogy utálsz, lehet hogy szeretsz, de akkor is rám gondolsz. ;]

Csumiiii, 2012.. kemény. elvileg világvége, vagymi... elhiszitek? én annyira nem, bár örülnék.. :D
úgyis halott már az ország, és már csak szopatnak az újabb és újabb törvényekkel, nem lehet dohányozni kocsmába?! hát vicc.. mondjuk engem már az is kiborít, hogy iskolában sem tudok.. jönnek majd az egyre idegesebb diákok meg tanárok.. hmm, mondjuk én akkor is kimegyek és rágyújtok, annyira nem hat meg ez a szarság.. :D na m1. rég nem írtam amúgy, bár annyira nincs miről. vége lehetne már a télnek, unalmas már ez a hideg... najo.. ezt szerintem úgysem olvassa amúgy senki :|:D fölös írnom. nacső.

Odateszed magad hol az érdek diktál, azokkal spanolsz kiket régen szidtál, de hát olyantól mint te az ember mit vár, hogy nem vagy a spanom nem bánom, érted nem kár...köcsög...

Ismerlek téged a helyzeted átérzem,
Tudom mikor kamuzol elég már ha rád nézek...

családi állapotom: szingliként is van elég bajom, nem kell fokozni.

Anyukám vattacukor volt, apukám meg plazmatévé...
És jöttem én, a nagyképű cukorfalat.. :$$$

Örülök, hogy rólam beszélsz.. legalább valami értelmes téma is elhagyja a szádat :'D

Olyan vagy, mint a mágnes. Egyik oldalad vonz, a másik taszít.

Attól még hogy pöcsöd van nem kell fasznak lenned!;)

A régi barát aranyat, az új ezüstöt és van aki szart se ér. :'D


Hogy te velem? Hogy ez a szerelem? Mert a baszni akarót meg a szerelmest mindig keverem.. :/

Nevetés - Olyan mint a drog. Ha elkezded nem tudod abba hagyni.:DD --> Drog- Olyan mint a nevetés. Ha elkezded nem tudod abbahagyni... :|.. :D

Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk,hogy a végén magunk elől is álarc mögé bújunk.

Szeretnék újra kislány lenni .. mikor csak annyit mondtam a fiúkra, hogy: fujjj.