Az élettel szemben vesztettem csatákat,
Sokszor elestem de újra felálltam.
Mindig megvívtam a saját harcomat,
Emelt fővel viseltem a kudarcokat.
Sokszor összetörték a szívemet,
Hiába adtam oda mindenemet.
Csalódások miket az ember átél,
Mitől a szívem keményebb mint egy páncél.
Mutasd meg te is,mi rejtőzik benned,
A legnagyobb bajban kell keménynek lenned.
Nézd a srácot kezét szorítja ökölbe,
Tudd meg a tűz ott él benne örökre.
A jó szívemet sokszor próbára tették,
De nem hagyom azt még 1x,hogy darabokra szedjék.
Sok hibát elkövettem,de belőle nem tanultam,
A mélyre ásott göndörbe mindig beleborultam.
Sokszor voltam lent,sokszor hagytam magam el,
De valami azt súgta,nem adhatom fel.. :)