Ma már nem hiszek, csak élek...

Lehet kicsit zűrösnek látszom..de az élet nem egy rózsaszín álom..

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Boldognak láttok hazug vigyorral a pofámon..

Azt mondod, sajnálod... Nem hitted, hogy megfordulok és azt mondom: Már túl késő bocsánatot kérni.. ;))

Ne bántsd meg azt, aki Téged szívből szeret,
Mert a szerető szív megbocsát, de soha nem feled.

Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb - és másokkal szemben is kíméletesebb - megőrizni a látszatot.

Nos hát akkor így végződött a történet, remélem megérted ha ezek után kerüllek..

Csak nézem az arcod..de nem ismerek rád..mintha nem is te lennél..mint ha nem is te volnál..

Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni..

Már megint én vagyok az, aki hallgat és tűr..

...nem kérek még több érzelmet...

Megkérdezted mi baj van.Mosolyogtam és mondtam ,h semmi.Ezután megfordultam és azt suttogtam minden..

A fenekemen maradok erre megtanított valaki, Hogy az, aki ugrál, az könnyebben elesik, A fene se érti, hogy miért maguknak keresik a bajt. Mondd, téged mi az ami hajt? Ami az érzékeny lelkedben annyi port felkavar, Komolyan nem zavar, de kezdem már unni, Mondd, miért nem lehet a szádat becsukni?De most annyira könnyű minden itt bent, hogy legszívesebben levenném az ingem, És ordítanám, ahogy kifér a torkomon: 'Hogy én másképpen gondolom..'

Bajnokok vesztesek mindkettő egyre megy, Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek, Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég, Hogy mások azt mondják micsoda egy szemét.Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb?Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek, Mert azt hitték rólad, hogy gyenge vagy ehhez, Hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kelessz. Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít, Te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit, Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít, És ott lesz a címlapon a formás kis popsid. Ha másnak születtél küzdj, amíg bele nem döglessz, Hátha elég erőd lesz, Ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned, Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned. Felkötöm magamat egy cérnaszálra, Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma, Ha kell, elmegyek innen nem leszek gyáva, Már jegyet váltottam az álomvilágba..

Belefáradtam már abba, hogy csak nekem kell pedálozni egy barátságért, meguntam, hogy én vagyok a lelki szemetes és elegem van abból, hogy olyanok lökik nekem a süket dumát, akiknek fogalmuk sincs arról milyen az élet kemény oldala...egyszer lökném az ilyeneket a pokolba, tíz perc után sírnának...és menekülnének onnan ahol én évekig éltem...



'- Egyenlőre nem tudom, hogy mi vagy, és ez zavar. - Hogy érted, hogy mi vagyok? - Úgy, hogy nem tudom mi vagy. Lehetőség vagy probléma?!'