Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a cippzárt. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnantól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet...

Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte. Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi. Eröltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsimogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...

Ha megtehetném, meghalnék egy napra,
Megállítanám az időt.
Mindent feltennék egy lapra,
Hogy lássam ki az aki kidőlt.
Sétálnék láthatatlan, figyelném az életet,
Hogyan élnek nélkülem az emberek.
Azok akiket szerettem vajon sírnak -e vagy nevetnek,
Vannak-e olyan emberek akik örömmel temetnek?
Aztán "felélednék",és biztosan másképp látnám a világot,
A habi barátokhoz hozzá vágnám a síromról a virágot.
Az igazi barátnak sírnék az ölében,
Mert neki nem vesztem el a feledés ködében..

Tegnap bebizonyosult, hogy sok a habi barát.. Inkább érdek barát.. Hányingert kapok tőletek.. (N) Innentől tőlem ne várjatok semmit.. Ennyire lehet rátok számítani és megbízni bennetek.. fúj..

De nem baj, kibaszott jó volt a tegnap este :) :$ Jövőhéten ismétlés. :)

Mások azt látják, hogy mindig vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik, boldog vagyok. Pedig nem így van, ez csupán a látszat. Nem is sejtik, valami belül nekem is fájhat!

Ha nincs valamire magyarázatunk, inkább a másikra fogunk mindent..

Lehet, hogy hisztis vagyok, néha bunkó, sőt akad, hogy féltékeny is, de csakis azért, mert félek, hogy elveszíthetem, viszont ezekkel az apró hibákkal együtt is én tudom a legjobban szeretni!

Kinyílt a szemem már mindent tisztán látok,
elkúrtad tesó nálad jobbat is találok ;)

Ki vagy te, hogy bíráld az életet amit élek? Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, nem is azért élek, hogy azzá váljak. De mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg arról, hogy a Te kezeid teljesen tiszták...

Tegnap miattad sírtam, ma már nem érdekel, ma még várok rád, de holnap már múlt leszel...

..........

'...Tudom te más vagy, nem az átlag, de én nem látlak másnak, hiába vártad...' ;)

A jó biznisz az, ha néhány embert megvennénk annyiért, amennyit ér, és eladnánk annyiért, amennyit hisz magáról... ;D

Azt hittem, hogy más vagy, de látom, hogy Te sem vagy semmivel jobb, mint a többi.....(N);)

nemleszhosszú.. :D

:/

Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt, a dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás, nem elemezhetünk ki mindent százszor hogy " Ki miatt? Miért? Hogyan?" alakultak így a dolgok. Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani: Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel..

Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak melletted...