Blogom :)

Azt kérdezed ki az igazi, ki a valódi barát?
Az akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve, meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz,
ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik,
te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis örröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan,
hogy alul múlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látvány szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni,
s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha válsztásra kerül a sor,
te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!

♥ „Talán csak egy lányt…
Talán a lányt…
Talán egy barátot…
Talán egy régi szerelmet…
Talán a múltat…
Vagy esetleg a jövőt…
Esetleg a szerelmet…
Talán egy ismerős figurát…
Talán a legnagyobb ellenséget…
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz.
Azt, aki fájdalmat okozott neked…
Azt, aki nem szeretett…
Lehet, hogy egy komoly csajt…
Vagy csak egy szeleburdi kislányt…
Mindenkinek mást jelentek.
De remélem, azért vannak olyanok is, akik
szeretnek.” ♥

:)

Szeretsz?
-Nemtudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel ?
-Ez bonyolult.Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy
velem.Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek.Megijedek tőled, pedig nem
bántasz.Néha futnék veled akármeddig, akárhova...csakhogy
együtt lehessünk.Néha úgy érzem, nem jó ha ittvagy, vagy,
nézel, mert elvársz dolgokat.Lehet, hogy nem tudom megtenni.
A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen
szót sem. Csak elsétálok...Néha utálom, ahogy kinézel.
De ezt se mondom soha. A lényeg kárpótol mindenért.
Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet,
olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű,
de nem... ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azthiszem....

Elmondom neked kedvesem hisz nincs mit vesztenem mióta nem vagy itt velem már könnyebb az életem
a sok sok emléket nem felejtem hisz jó volt veled a szívembe élsz te örökre de már nem kellesz nekem
mondhatsz te bármit ígérhetsz nekem mert úgysem hiszem már annyiszor ígértél esküdöztél mégis
elhagytál, hazudtál nekem tönkretettél sok fájdalmat okoztál hagyjuk egymást beken hidd el én már
nem haragszom rád! könyes szemekkel Bucsuzom tőled ég veled kedvesem ne gyere utánam többé mert már nem kellesz nekem így lesz a legjobb min kettőnknek felejtsük el egymást az élet
nélküled is megy tovább hidd el úgyis lesz majd más...

Szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj..

Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek...

Blogom :)

2011. január 4., kedd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése