'Most ülj ide mellém, csak egy kicsit...beszélgessük úgy, ahogyan régen tettük. De most nem hazudhatsz, ahogy akkor tetted, csak ülj ide mellém és töröld le a könnyem. Nem kell, nem akarom hogy szeress, bár életem vágya, hogy értem élj, de most ez nem számít. Most itt vagyunk mind ketten, csak TE és ÉN. És én már nem várok tőled semmit. Nekem elég hogy látlak, hogy itt vagy velem, még ha semmit sem érzel irántam. Kinevethetsz, azt sem bánom. Én mindent megpróbáltam, és mindenemet neked adtam, de neked ez is kevés volt. Nem baj, nem haragszom, sőt még a lélegzetem is
elakad, ahogy megszólalsz, ahogy hallom a hangodat.Köszönöm!
Menekülnék előled, de megnyugvást csak ölelésed nyújthat meggyötört lelkemnek, úgyhogy inkább ülök egyedül, és várok.' ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése