♥

Ideje annak a kislánynak felnőni, aki voltam. Rájönni, hogy az élet nem egy tündérmese. Érezni a fájdalmat, megtapasztalni a csalódást. Élvezni az életet és számítani valakinek. Szerelembe esni, majd csalódni és felépülni. Újabb hibákat elkövetni. Nem nézni vissza a múltba, hanem előre tekinteni. Igen! A nagylányoknak méltóan kell viselni a felelősséget és az élet megnehezítőit. Bátran szembenézni a kihívásokkal és az ellenségekkel. Ez jelenti azt, hogy kész vagy másnak mutatni magad, mint amilyen valójában vagy, egy törékeny reménykedő kislány.

Életet nem kértem, de kaptam, köszönöm szépen
A sorsom nem kértem, de megkaptam, köszönöm szépen
De hol marad az, amit valójában kértem?
Nincs igazság, ez az én véleményem!

Hiába kérném, hagyjon el és ne gyötörjön már tovább
A lelkem eladtam, hogy enyém legyen és Ő itt van, nem ver át
Tombolva tépi láncát, ha feltámad álmából hirtelen
Hogy eljárja démoni táncát és ordítsa új dalát itt benn
A hang a fejemben…

A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik

Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik....