'Minden éjjel átéltem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál, a vártnál...Mondd, te mit látsz bennem?A világban?Szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, és elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban..'
Felszínes mosoly, de érzed, hogy legbelül összeomlassz.
Hamis mosoly, csak hogy vissza tarthasd a könnyeidet....
Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet behunyom a szememet és elhagyom a földet...
Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb.
…És ha soha többet nem hallom tőled már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket!
Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.
Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.
A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz.
A barát az aki megmutatja: ki lehetnél, az ellenség pedig azt, hogy ki vagy.
Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje.
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni.
Csak egyszer sírnál úgy, ahogy én érted, csak egyszer éreznéd, amit én érzek...
De néha-néha, ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm... és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni...
A férfiaknak mindig az kell, ami elérhetetlen. Ha egyszer megkapják, akkor már nem érdekli őket annyira, mint azelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése