...Ha kedvelsz,mondjad..Ha hiányzom, éreztesd..Ha szeretsz, bizonyítsd..

Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt..

Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre..

Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne - de képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért kedvelem mégis olyan nagyon-nagyon...

Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni.. van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni..

Nálam jobban senki sem ismer, átlátok rajtad, úgyhogy kérlek, ha már én őszinte vagyok veled, akkor te se hazudj már a szemembe..

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid..

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét...

Majd jössz te még hozzám sírva, csak akkor nehogy majd ugyanazt kapd tőlem vissza, mint ahogyan te játszottál velem.

Tudod mit akarok? Téged.. Ne mondd, hogy nem érted, csak te kellesz, érezd...

Álmodd, amit álmodni akarsz; menj oda ahova menni akarsz; légy az, aki lenni szeretnél; mert csak egy életed van és egy lehetőséged, hogy megtedd mindazt, amit meg szeretnél tenni..

Oka van annak, hogy beléptél az életembe és megvan a magyarázata annak is, hogy miért nem engedem, hogy kilépj belőle...csak nyisd ki végre a szemed!

Igen, volt, kit szerettem, és volt, ki viszont szeretett, volt, ki rajtam, de akadt olyan is, aki velem nevetett..

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el..

Sírtam és nevettem egyszerre, gyűlöltem és szerettem egyszerre, adtam és elvettem egyszerre, erős és gyenge voltam egyszerre..

Hogyha magányosnak érzed magad, én az árnyékod leszek; ha sírni szeretnél, a vállamon megteheted; ha szomorú vagy, én leszek a mosoly az arcodon.. mindig itt leszek Neked..

A külső az csak a lelkivilág köntöse, ha lerántod róla a leplet akkor meglátod benne a jót és a rosszat..

Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül..

Röhögtök rajtam én meg rajtatok, úgyis csak kölcsönbe kaptatok..

A legnagyobb optimizmussal jelentem ki, hogy lesz ennél nagyobb problémám is az életben, és azon is túl leszek..

Ha néha napján összezördültök, nem azt jelenti hogy nem szeretitek egymást, hanem azt, hogy fontosak vagytok egymás számára! Hiszen az ember nem idegesíti magát olyasmin,ami nem érdekli..

Ha megbántanak, ne azzal törődj hogy mennyire fáj, hanem azzal hogy az később a megbántás feladójának mennyire fog fájni...

Szebbet találhatsz tőlem, de jobbat soha..

Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nagyon nagy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem. Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

..Minek az ígéret, amit végül úgysem tartanak be?
Minek a szó "szeretlek", ha nincs érzelem mögötte?
Minek a mosoly, ha mindig ezer könny követte?
Minek a szerelem, ha szívemet ezer darabra törte?

Nem lehet mindenkinek megfelelni. Főleg annak, akinek igazán akarunk. Neki sosem leszünk tökéletesek..

Biztos lehetsz abban, hogy szerelmes vagy, ha mindegy, hogy mennyit veszekedtek, valahogy mindig kibékültök. Mindegy, hogy mennyire idegesít fel, akkor is csak szeretni tudod, és akárhogyan is próbálkozol, nem tudsz nélküle élni...

Tudod, mindig bántott hogy nem feleltem meg neked.. de ma már inkább az bánt, hogy saját magamnak nem feleltem meg..

..Szeretem..Hiányzik..Bízok benne..Látni akarom..Sose felejtem el..

Rossz látni, hogy régen egymás kezét fogtuk, öleltük, csókoltuk egymást, ma pedig már köszönés nélkül viharzunk el egymás mellett..

Könnyen jöttél...Könnyen mentél..

Ismertél milyen vagyok, hallottál nevetni, utoljára láttál engem igazán szeretni..

Majd jössz te még hozzám sírva, csak akkor nehogy majd ugyanazt kapd tőlem vissza, mint ahogyan te játszottál velem..

Én már építem a jövőmet...és temetem a múltam..

‎Lehet kívül mosolyogsz de az biztos, hogy belül megvagy törve...

Amikor elkezdek hiányozni...Emlékezz! Én nem sétáltam el...TE engedtél el!

Az élet egy játék csak nem mindegy, hogy kivagy: Játszol valakivel vagy játékszer vagy..

Idáig amikor padlón voltam mindig felálltam, de most már fel sem akarok állni.. mert tudom, hogy nem bírnék ki még egy esést..

Bocsáss meg, ha már nem fogom kezed...
Bocsáss meg, ha egyszer útnak indulok,
Bocsáss meg, ha mindent itt hagyok...
Bocsáss meg, ha nem szerettelek eléggé,
Bocsáss meg, ha nem leszek melletted többé...
Bocsáss meg, ha bántottak a szavak,
Bocsáss meg, ha minden csak emlék marad...
Bocsáss meg mindenért, mit rosszul tettem,
Nálad jobban senkit sem szerettem,
De most mennem kell nem maradhatok,
Bocsáss meg, ha fájdalmat okozok.Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog,
Egy kicsi kéz, melyet fogni többet nem fogod,
Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,
Sok kicsi dolog, mit tudd feledni soha nem fogom,
Mert egy szívnek a darabja a tied, mit tőled senki el nem vehet..

Mikor rájössz, hogy minden más, mikor azt hitted megkaptál valakit, akkor egy látomás bekarcol, belül szétszakít mentenéd ki menthető, nincs már kit... egyszer úgy látod mindenki átvert, te ugyanaz maradtál, mindenki más lett....

Játszom most én is, amit játszottál. Nem kellesz akkor sem, ha változnál...