(:

Vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik,
vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak,
vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik,
vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról,
vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy,
vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit,
vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik, hogy sokkal jobbak lettek,
vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben,
vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére, hogy sosem felejtenek,
vicces, ahogy egyetlen éjjel rengeteg megbánást foglalhat magába,
vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik,
de a legviccesebb, hogy mindebből, számomra semmi sem vicces.. :/

fiú - meg akarsz csókolni?
lány - most nem..
fiú - nem hallottad mit mondtam?
lány - de, hallottam
fiú - és mit mondtam?
lány - meg akarsz csókolni?
fiú - MEG! *megcsókolja a lányt* ♥ *-*

Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér.

Van egy lány...
Van egy fiú...
Van egy hely....
Van egy véletlen alkalom...
Van egy pillanat...
Van egy pillantás...
Van két tekintet...
Van, hogy összetalálkoznak...
Van két szív...
Van egy szikra...
Van egy láng.. :)

Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy
mindennel...annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást...
sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már
csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy
mennyire pocsék is minden.

Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr ,és van aki elmenekül, de néha van aki küzd, és néha van aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel..

* Tegnap.♥ *