'átnéznek egymáson, és más irányba tekintenek...de mélyen a szívükben
mindketten tudják, nem így kellett volna, hogy vége legyen...'
" Most még is azt mondom: Nem akarlak elfelejteni. Nem. Túl akarok jutni rajtad. Azért mert vannak olyan pillanatok, amikre szívesen emlékszem. Azok a pillanatok, amiket a karjaidban töltöttem, azok a csókok amiket tőled kaptam, az a sugárzó fény, amit mindig a szemeidben láttam. Már nincs ott a fény, nincs ölelés és csók. És tudom, hogy túljutni nehezebb lesz rajtad, de ezeket az emlékeket meg akarom tartani."
:) hát ez van. jobb így. nem fáj. nem szenvedek, és ez jó. :)
tegnapi nap, tyűű, soha többet nem csinálok ekkora hülyeséget.. :S
Vannak olyan dolgok az életünkben, amit legszívesebben elfelejtenénk, elásnánk valahová jó mélyre és többet nem is foglalkoznánk vele. Egykoron meghatározta a minden napjainkat az egész életünket, de most csak úgy gondolunk rá, mint a múlt egy töredékére. Már elmúlt és nem tulajdonítunk neki semmi féle értelmet, mert az idő múlásával úgy is elveszti a jelentőségét. Valami azonban mégsem hagy megnyugodni és ráeszmél arra, hogy nem dobhatunk el magunktól csak úgy mindent, mert az emlékek folyamatosan velünk élnek, végig kísérnek. Ugyan már nincsenek jelen, de az egész emberi lényünk részeként örök valóságot képeznek. Teljesen belénk ivódtak és folyamatosan hozzá segítenek a személyiségünk kibontakozásához.
VálaszTörlésAz érzések elmúlhatnak, de az emlékek örökké megmaradnak, mert a tidék, és ezt senki és semmi nem veheti el tőled.
Az idő viszont nem áll meg, az élet nem néz hátra, és egy újabb döntés elé kerülsz.
köszönöm, nagyon szépen leírtad :)
VálaszTörlés