Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki színt visz az életedbe, és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akit elijesztesz ha a négy fal közé csak magadnak akarsz... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert egy mosollyal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki szenvedéllyel ég, aki lángra lobbant és ragaszkodva őrzi azt... Az vagyok, aki hamar kiismer és ha nem mutatsz magadból valami újat, valami mást, valamit ami megint rabul ejt, akkor már indulok is tovább... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, akitől a legvégső esetben halkan fogod megkapni azt a szót, hogy bocsánat... Az vagyok, aki szüntelenül lefog nyűgözni, aki mindig meglep, aki minden régi titkos vágyadat teljesíteni fogja és cserébe legalább ennyit kér Tőled is... Az vagyok aki ha kudarcot vall, vagy rossz kedve van, semmivel sem tudod felvidítani, inkább felidegesíted majd azzal, hogy ezt megkísérled... Az vagyok, aki önzetlenül önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban úgy érzi... Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...