
"Hiányzik az életem, melyet régen szerettem..." ://
A rák általában:
A rák jegy szülöttei bátrak, elszántak, bármiről is legyen szó. Céljaik elérése érdekében kitartanak a végsőkig, a szeretett személy megszerzése érdekében túlságosan rámenősek is lehetnek. A romantika, a szentimentális érzelmek hozzá tartoznak belső világukhoz, de ezt ügyesen titkolják. Csak akkor kerül elő szívük mélyéről mindez, ha ez kell társuk meghódításához és megtartásához. Fantáziájuk nem ismer határokat, sokszor túlságosan is elmerülnek képzeletük világában és nem tudják, hogy mi is a valóság.
A Rák nem igazán tud maga körül rendet tartani, általában nem dob ki semmi olyat, amihez kellemes emlékek fűzik. Szeret visszagondolni a múlt történéseire, főképp, ha az a múltbeli pillanat számára szép volt. Így a kézzel fogható emlékekkel megtelnek a fiókok és szekrények, a rendetlenség pedig nőttön nő.
Szeszélyes, mint az évszakok, egyszer kedves és szeretetreméltó, máskor rideg és ellenszenves. Nehéz rajta kiigazodni, sosem lehet tudni, mit hoz a következő pillanat. Kiismerni azért is nehéz, mert zárkózottsága nem enged magához közel szinte senkit. Kevés az igazi barátja, de ő nem is vágyik többre.
Nehezen alakít ki tartós kapcsolatokat, szeszélyessége és sokszor felszínre kerülő negatív tulajdonságai könnyen kiábrándítják még a legszerelmesebb és legkitartóbb társat is. Ezenkívül ha már megszerzett valakit, többé nem tartja érdekesnek és nem törődik vele eleget.
Pénzügyi érzéke lehet nagyon jó, de egyes rák jegyűek hajlamosak a meggondolatlan költekezésre. Éppen ezért fényűző gazdagság és nagy szegénység is várhat rá.
Könnyen meg lehet hódítani, csak egy kis romantikára és törődésre van szükség. A bókok, a jó humor meghozza a kívánt eredményt. Szakítani épp ilyen egyszerű vele. Ha nem értékeljük vicceit, erőfeszítéseit vagy kritizáljuk egy-egy cselekedetét, már tovább is áll.
>Ez annyira igaz rám, hogy az már vicc komolyan mondom :DD
Egyébként beteg vagyok.. és kb a halálomon is. Majd bővebben írok ha lesz energiám.
tsóók (K)
Mostanában azt vettem észre, hogy a környezetem elkezdett megváltozni. Vagy lehet, hogy én változtam ilyen gyökeresen? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez az állapot lassan, de biztosan tönkretesz, ha nem teszek valamit. Pedig én próbálok. Megteszek minden tőlem telhetőt. És mi a hála érte? Utálat, közöny, érdektelenség. Mert mindig mindenki megsértődhet, megbántódhat. Kivéve én.
Szeptemberben még minden tökéletes volt: viszontláttuk a barátokat, örültünk egymásnak, a magánéletemben semmi probléma nem volt, család rendben volt. Egészen mostanáig...